EF Stories: Gabriela Mexikóból az EF Vancouver iskolában

A legfontosabb tanácsom: ne zárkózz be, és ne csak a saját országodból érkező emberekkel barátkozz. Beszélgess minél több emberrel, mert mindenkitől tanulsz valamit, gyakorolod a nyelvet (az én esetemben az angolt), és ami a legfontosabb, olyan barátokat szerzel, akik ugyanebben a kalandban osztoznak veled.

8 hetet töltöttem az EF-fel Vancouverben, Kanadában, és csak annyit mondhatok: ez volt életem legjobb élménye.

Az egész utazásom azzal kezdődött, amikor beiratkoztam. Az indulás előtti idegeskedéstől kezdve, a folyamat minden lépésén át – az ETA beszerzése (ez a belépési engedély Kanadába), a repülőjegyek lefoglalása, a My EF használata, hogy megismerjem a többi diákot – minden izgalmas volt. Nagy szerencsém volt, hogy két legjobb barátommal együtt utazhattam; ez rengeteget segített, mert így sosem voltam egyedül az izgalomban és az idegességben.

Eljött az utazás napja. Amikor megérkeztünk, azon gondolkodtunk, vajon milyen lesz a család, a lakótársak, és egyáltalán minden. Engem egy ázsiai családhoz osztottak be. A háziasszony otthon dolgozott, imádott kertészkedni, és nagyon kedves volt. A férj a zenét szerette, és esténként zongorázott. Amikor megérkeztünk, elvittek minket compass kártyát venni – ez a tömegközlekedésre használható kártya, amelyet bármelyik London Drugs üzletben meg lehet vásárolni.

Az első iskolai napom fantasztikus volt. Az iskola kétféle túrát kínál: egy gyalogos és egy buszos városnézést. Én a buszos túrát ajánlom, mert a gyalogos csak a belvárost mutatja be, míg a buszos elvisz a város ikonikus helyeire, így sokkal gyorsabban tudsz eligazodni Vancouverben.

Az iskolában minden csodálatos volt – az órák, az osztálytársak, minden. Az órák egyszerűen a legjobbak voltak; a tanárok hihetetlenül jófejek, és minden gördülékenyen ment. Az osztálytársaim pedig fantasztikusak voltak – olyan barátokat szereztem, akikről sosem gondoltam volna, hogy valaha találkozom velük: Németországból, Spanyolországból, Franciaországból, Kolumbiából, Japánból, Koreából, Kínából, Thaiföldről és még sok más helyről. És szerencsére még mindig tartjuk a kapcsolatot.

A legfontosabb tanácsom (még egyszer): ne szigeteld el magad! Ne csak a saját országodból érkezőkkel barátkozz. Beszélgess, ismerkedj, mert mindenkitől tanulsz valamit, gyakorolod a nyelvet, és életre szóló barátságokat köthetsz.

Egy másik tanács: próbáld felfedezni az egész várost, és élvezd minden napodat úgy, mintha másnap már haza kellene utaznod. Amikor ott vagy, a napok repülnek, és mire észbe kapsz, már az utolsó hetedben jársz.

Ezek a tanfolyamok a legjobb ajándékok, amit magadnak adhatsz, mert az anyagi dolgok jönnek-mennek, de az élmények, a barátok és a pillanatok, amelyeket ott átélsz, örökre veled maradnak. Éppen ezért kell a legtöbbet kihozni belőlük.