EF Stories: Marina Norvégiából az EF Berlin iskolában

Berlin egy hatalmas, kontrasztokkal teli város – világszínvonalú múzeumokkal és underground művészettel, trendi kávézókkal és helyi street fooddal, parkokkal és felhőkarcolókkal. Ki ne szeretne egy ilyen várost felfedezni úgy, hogy közben németet tanul és a világ minden tájáról érkező barátokat szerez?

A berlini szemeszterem hihetetlenül tanulságos eddig, és nagyon örülök, hogy meghoztam ezt a döntést. Ha szeretnél egy európai nagyvárost felfedezni, ahol tényleg minden megvan, akkor bátran ajánlom, hogy az EF-fel utazz Berlinbe.

Miért döntöttem úgy, hogy külföldön tanulok?

Már régóta szerettem volna az EF-fel utazni, és tudtam, hogy a gimnázium után valami mást szeretnék, nem pedig azonnal egyetemre menni. Valami újat akartam megélni: új kultúrát, új nyelvet, és persze új embereket megismerni.

Miért pont Berlint választottam?

Középiskola óta tanulok németet, és amióta csak emlékszem, ez volt az egyik kedvenc tantárgyam. Különösen az utolsó évben élveztem, amikor specializációnak választottam. Nem akartam abbahagyni – még többet szerettem volna tanulni.

És hát Berlin… egy olyan város, ahol egyszerűen otthon érzem magam.

A fogadócsaládom

Fogadócsaládnál szerettem volna lakni – és nagyon örülök, hogy így döntöttem. Természetesen választhattam volna kollégiumi elhelyezést is, de én minél többet akartam németül beszélni.

Szerencsém volt: egy kedves fogadóanyukához és egy fogadott „testvérhez” kerültem. A fogadott lánytestvérem Svájcból jött, és már az első perctől kezdve csak németül beszéltünk egymással. Azonnal jól kijöttünk, és gyorsan nagyon jó barátok lettünk.

A suli 30 percre volt – számomra ez teljesen ideális volt.

(Kép: Fogadóanyuka, én és a fogadott testvérem.)

Mitől tartottam a leginkább?

Elsősorban attól, hogy elhagyom a családomat és a kutyámat. Emellett féltem attól is, hogy elhagyom a barátaimat és a munkámat. Hosszú ideig aggasztott az is, milyen lesz egy teljesen más országban élni, ahol más nyelvet beszélnek. Ez volt az első alkalom, hogy teljesen egyedül utaztam.

A kezdet izgalmas és kicsit félelmetes is volt – nehéz volt kilépni a „biztonságos otthonból”. De amint kialakul a napi rutin, gyorsan hozzászokik az ember.

Milyenek az EF-es tevékenységek?

Ez persze évszaktól is függ, de a kínálat mindig nagyon jó. A programok hétről hétre változnak. A személyzet kedves, segítőkész, és tényleg mindent megtesznek azért, hogy mindenki jól érezze magát.

Programok például:

• városnézések különböző kerületekben

• múzeumlátogatás

• sportprogramok

• Stammtisch – ez minden szerdán van: egy bárban találkozunk, eszünk-iszunk, beszélgetünk

A Stammtisch szerintem az egyik legjobb mód arra, hogy új embereket ismerj meg. Szuper hangulatos és nagyon közösségépítő.

(Kép: Stammtisch Berlinben.)

Hogyan kezeltem a honvágyat?

Eleinte nagyon honvágyam volt, sokat gondoltam az otthonomra. De ahogy mondani szokták, idővel enyhül – így volt nálam is. Ráadásul Berlin nincs is olyan messze, tehát ha szeretnék, ünnepekre vagy hétvégére könnyen hazamehetek.

Sokat segített, hogy rendszeresen beszéltem a családommal és a barátaimmal. Emellett jó volt magammal hozni néhány „otthoni dolgot”, például norvég csokit.

Mi volt eddig a legjobb élményem?

Nagyon nehéz választani!

Elsősorban a nyelvi fejlődés: bár már tudtam valamit, hihetetlen látni, mennyit haladtam.

Rengeteget tanultam, nap mint nap új dolgokat fedezek fel. Sokkal magabiztosabb vagyok beszédben – ez óriási előrelépés.

A programok, különösen a szerdai Stammtisch, életre szóló emlékek. És persze az is a legjobb részek közé tartozik, hogy ennyi különböző országból érkező embert ismerhettem meg.

Saját tapasztalataim összegzése

Egy külföldi tartózkodás nagyon jót tesz a szakmai önéletrajznak – de még többet tesz az ember személyiségével.

Rengeteget tanultam magamról: megláttam az erősségeimet, a gyengeségeimet, és olyan dolgokat tapasztaltam, amelyekhez hasonlókat otthon soha nem éltem volna át.

Csodálatos embereket ismertem meg, akiket soha nem ismertem volna meg, ha nem indulok el.

És a legjobb az egészben: egy új nyelvet tanultam meg!

A végén szerintem minden azon múlik, meghozod-e a döntést. Sokan szeretnének külföldre menni, csak félnek megtenni az első lépést.

Igen, néha nehéz – de egyszerűen bele kell ugrani. Egy biztos: azt soha nem fogod megbánni, hogy elmentél. Csak azt, ha nem tetted meg.