EF Stories: Nele Belgiumból az EF Paris iskolában

A párizsi élményem

Négy év tanulás után ott álltam: friss diplomás szociális munkásként, kezemben a bizonyítványommal. Nagyon büszke voltam, bár fogalmam sem volt, mit kezdjek vele. Rögtön munkát keressek? Vagy kezdjek egy újabb alapképzést? Szerencsére nem kellett azonnal döntést hoznom – szeptemberben kezdődött az EF akadémiai évem. Csak azon izgultam, mit vigyek magammal a bőröndbe, ami akkoriban hatalmas stresszt és néhány pánikrohamot is okozott… De szerencsére ott volt édesanyám, és végül minden jól alakult.

Szeptember 17-én eljött a nagy nap. Készen álltam az első állomásra: 3 hónap Párizsban! A szerelem városa, a croissant hazája – mi baj történhetne? Bátran felszálltam a brüsszeli vonatra, még ha néhány könnycseppel is kísérve az elbúcsúzást. Amikor megérkeztem Párizsba, elkezdtem megkeresni a megfelelő buszmegállót. Két óra és több sírás után végre megtaláltam. És igen: másnap ugyanez történt, amikor nem találtam meg az iskolát.

A kezdet tehát nem volt túl ígéretes. De nem hagytam, hogy ez kedvemet szegje, és hamar belevágtam a barátkozásba, múzeumlátogatásokba és igen – még néhányszor el is tévedtem. Alig két hét után már volt egy fantasztikus baráti köröm, akikkel szinte mindent együtt csináltunk: éttermeket próbáltunk ki, finom sütiket és gofrit ettünk, sőt egyszer elmentünk úszni is, hogy valahogy ledolgozzuk a sok kalóriát. Persze nem mindig volt minden tökéletes: voltak nehéz pillanatok is, amikor hiányzott a családom vagy csak szerettem volna megölelni a macskáimat. Ilyenkor mindig számíthattunk egymásra – felvidítottuk egymást és eltereltük a gondolatainkat. És mindig működött!

Párizs rendkívül sokszínű város, tele lehetőségekkel. Soha nem unatkoztunk. Mik voltak a kedvenc helyeim? A Louvre kötelező, ráadásul 26 év alatt ingyenes a belépés. A Bois de Vincennes tökéletes, ha ki akarsz szakadni a belvárosi nyüzsgésből és a természet csendjét keresed. És végül: a Jardin du Luxembourg. Ez a park egyszerűen kihagyhatatlan! Órákat, ha nem napokat töltöttem ott.

Iskolai élmények

Az iskolában is nagyon gyorsan otthon éreztem magam. Az első héten inkább csak figyeltem, de rövid idő után már aktívan részt vettem az órákon. A tanáraim hihetetlenül kedvesek és segítőkészek voltak. Sokan közülük remek humorérzékkel rendelkeztek, így az órák sosem voltak unalmasak. Az általam választott választható tárgyak: újságírás (ahol a szövegírási készségeimet fejleszthettem) és chanson szövegértés (nem, nem kellett énekelni – inkább a szókincset és a francia kultúra egy részét tanultuk). A franciám hatalmas fejlődésen ment keresztül: B2 szintről C1-re jutottam.

Mit tanultam?

Először is: nem nagy dolog eltévedni. A pánik a lehető legrosszabb reakció. Maradj nyugodt, használd a Google Térképet, és beszélj az emberekkel! Fogd fel pozitívan: így a város olyan részeit is meglátod, amelyeket különben nem fedeznél fel. De be kell látnom: a tájékozódási érzékem nem sokat javult… A navigációs alkalmazásom egész életemben a legjobb barátom marad.

Emellett sokkal magabiztosabb lettem a francia beszédben. Közel sem tökéletes, de már könnyedén megértetem magam és értelmes beszélgetéseket folytatok. Ez a későbbi karrieremben is biztosan előnyömre válik. Életre szóló barátságokat kötöttem, és a vendéglátó családommal is rendszeresen tartom a kapcsolatot – sőt, még Dublinban is meglátogattak!

Őszintén: eleinte nagyon szkeptikus voltam a „szerelem városával” kapcsolatban. Ennél nagyobb klisé nincs is! De teljesen megváltozott a véleményem. Nem, nem találtam meg a hercegemet – de a város örökre belopta magát a szívembe. A következő utazásom terve? Hát… talán egy újabb párizsi kiruccanás!