EF Stories: Anna Németországból az EF Eastbourne-ben

Mielőtt egyáltalán hallottam volna az EF nyelvi utazásairól, egy dolgot biztosan tudtam: ha egyszer angol nyelvterületre utazom, akkor az Anglia lesz! Hiszen hol lehetne jobban megtapasztalni azt a jellegzetes brit életérzést és kultúrát, mint Nagy-Britannia szívében?

Az egész azzal kezdődött, hogy Eastbourne-t választottam úti célként: a mintegy 100 000 lakosú kisváros az angol csatorna partján található, East Sussex megyében. Mielőtt azonban felfedezhettem volna Eastbourne-t, először Bexhill-on-Sea-be kerültem, amely körülbelül 14,5 mérföldre van. Kezdetben host family-t választottam, ami jelenthette azt is, hogy nem közvetlenül Eastbourne-ben szállásolnak el. A távolságot azonban ellensúlyozta Bexhill hangulata: a strandot parkok szegélyezik, a kisváros lakossága sokkal kisebb, ami otthonosabbá teszi a környéket, és a falusias környezet is hozzájárul ehhez.

Nemcsak Bexhill, hanem Eastbourne és környéke is tipikus brit kisvárosi hangulatot áraszt: téglaépületek mindenhol, az utcákon pedig rengeteg kis üzlet található, amelyeket Németországban ritkán látni a nagy bevásárlóközpontok és az online vásárlás miatt. Mintha csak tiltakoznának a kapitalizmus ellen, az angolok szeretnek mindent külön, erre kijelölt kis boltokban vásárolni – ami egyébként a boltok változatosságát is növeli.

A host family-ről azonban sajnos vegyes tapasztalataim voltak: bár a házigazdák rendkívül kedvesek voltak, komoly higiéniai problémák miatt egy hét után inkább átköltöztem a Rezidenciára. A Rezidenciának a higiéniai előnyök mellett sok más pozitívuma is volt: ez egyfajta EF által fenntartott, 18 év feletti tanulóknak szóló szállás Eastbourne-ben. Teljesen új, a vasútállomástól mindössze 30 méterre található, és az EF nyelviskola is csak 2–5 perces sétára volt.

Bár csak egy hétig éltem host family-nél, rengeteget tanultam a brit kultúráról – például étkezési szokásokról vagy bizonyos idiómákról –, amit lehet, hogy az iskolában nem tanultam volna meg. Akár host family, akár Rezidencia: mindkettőnek megvannak az előnyei, és szeretném hangsúlyozni, hogy az én tapasztalatomat nem szabad általánosítani. Sok EF diák mesélt rendkívül pozitív élményeket a saját családjával.

Térjünk vissza az első napokra: amikor megérkeztem Bexhillbe, először berendezkedtem, és megismerkedtem a várossal, különösen a vonatmenetrenddel, amely a következő hét ritmusát meghatározta. Minden angol vasútállomáson nagyon kedves apróság a sok ingyenes újság, amelyek sokkal élvezetesebbé teszik a 20 perces utat – és hihetetlenül sokat segítenek az angoltudás fejlesztésében is.

Amikor Eastbourne-be értem, 5–10 perc alatt elsétáltam az állomástól a kicsi, de szépen felújított iskoláig. Szobatársaim (egy tajvani és egy spanyol diáklány) mutatták meg az utat, de az első iskolanapot már egyedül kellett megoldanom. A kezdő diákokat ugyanis először egy lounge-ba irányítják, ahol kényelmes kanapékon várakozva figyelhetjük a különböző kultúrákból érkező diákokat.

Mindenki ugyanabban a cipőben jár, így nagyon könnyű beszélgetést kezdeményezni. Akár akarja valaki, akár nem: nagyon gyorsan talál egy csoportot, akikkel kapcsolatot teremt, és akikkel jól érzi magát – kortól és származástól függetlenül.

Véleményem szerint ez a nyelvi utazás legjobb része: az ember szinte „rá van kényszerítve”, hogy kapcsolatba lépjen más országból érkező diákokkal (például én japán, tajvani, spanyol és arab lakótársakkal éltem együtt, mielőtt átköltöztem volna a Rezidenciára). Így rengeteget tanulhatsz más kultúrákról, különböző nézőpontokról, például globális témák kapcsán, és olyan sztereotípiákat oszlathatsz el, amelyek a távolból könnyen kialakulnak. Ha például valaki azt hiszi, hogy „minden arab gazdag, muszlim és nőellenes”, annak valószínűleg soha nem volt valódi kapcsolata ilyen emberekkel. Csak a személyes találkozások által érthetjük meg mások perspektíváját. Hirtelen világossá vált számomra az arab államrendszer működése, vagy az, hogy miért szimpatizálnak egyes oroszok Putyinnal. Rájöttem, hogy objektív vélemény nem létezik, és hogy a személyes interakciók hatalmas szerepet játszanak abban, hogy a rasszizmus és az előítéletek ne kapjanak helyet az ember életében.

Ami a tananyag minőségét illeti: mindenkinek magának kell kialakítania a véleményét. Szerintem az angol nyelvet úgy lehet a legjobban elsajátítani, ha az ember belemerül: angol filmeket néz, angolul olvas és beszél. A nyelviskola önmagában nem tanít meg angolul – nem is ez a dolga –, de rengeteget segít az úton. Ha valóban meg szeretnéd tanulni ezt a nyelvet a maga nehéz kiejtésével és szlengjeivel, akkor időt és energiát kell belefektetned.

Rengeteg más dologról is írhatnék – látnivalók, szabadidős programok, tanórák –, de ezek mind személyes élmények, amelyeket mindenkinek magának kell megtapasztalnia.

Ha valaki valóban idáig elolvasta ezt a beszámolót, annak csodálatos angliai időt kívánok (ha az utat tervezi), és elnézést kérek a hosszú írásért.

Szeretnél te is nyelvi utazásra menni? Rendeld meg ingyenes katalógusunkat, vagy tudj meg többet külföldi nyelvi programjainkról.