EF Stories: Cristina Spanyolországból – EF Oxford

Gondolkodsz azon, hogy idén nyáron Oxfordba utazz tanulni? Cristina mindig is szerette volna, és mindössze 15 évesen belevágott élete első egyedüli utazásába. Íme az élménybeszámolója – reméljük, segítségedre lesz, ha te leszel a következő, aki útnak indul. 🙂

Hogyan jött az ötlet, hogy ilyen fiatalon külföldre utazz?

Utazó családból származom. Az első nagyobb utam Navarrába vezetett, amikor 3 éves voltam. Azóta meg sem álltunk: mindig mentünk valahová. Amikor 15 éves lettem, felmerült az első egyedüli utazás ötlete, végül az unokatestvéremmel vágtam bele (találd ki, ki jött velem). Eleinte hezitáltam, mert három hét nagyon soknak tűnt, főleg egy tengeren túli helyen. A végén már a találkozási pont oszlopába kellett kapaszkodnom, hogy ne induljak el.

A sok EF célpont közül miért pont Oxford?

Jó millennialként mondhatom: a Harry Potter legalább 20%-ban meghatározza az életünket – 15 évesen ez inkább 80%.
Meg persze a kötelező egyetemi pulcsi miatt… de az „eredeti” verzióból.

Mi az, amire a legjobban emlékszel a rezidencián töltött időből?

A Paul Kent Hall rezidencián laktam. Ez volt életem egyik legjobb élménye, mert minden nap történt valami új. Nem volt mobilnetem, és kétségbeestem, hogy nem tudok képeket feltölteni a Tuentire. Fogalmunk sem volt, mi történik Oxfordon kívül, így magunknak kellett feltalálni a szórakozást.

Egyik este például mindannyian körbeültünk egy régi tévét, amely egyetlen spanyol nyelvű csatornát fogott (egy ecuadori misét közvetítőt). Az órákat a Brookes Egyetemen tartották – nagyon menő lounge-zsal. Csoportokra osztottak minket, és több nemzetiségű barátot szereztem. Még ma is tartom a kapcsolatot Philippe-pel és Melissával (Dánia).

Milyen volt az iskola?

Az iskola benne volt a programcsomagban. A személyzet kedves volt, a környék pedig gyönyörű. Remélem, azóta megjavították azt a vészkijárati ajtót, amely minden alkalommal riasztást indított, ha valaki nekidőlt.

Szerinted tényleg lehet fejlődni egy külföldi nyelvtanfolyamon?

Nagyon függ attól, milyen típus vagy. Lehet, hogy gyerekkorod óta tanulsz angolul (mint én), de amíg nincs erős belső motivációd, nem fogsz igazán fejlődni. Nálam ez először Justin Bieber volt: annyi interjút adott, hogy muszáj volt megértenem.

Aztán jött egy dán fiú Oxfordban… és valahogy kommunikálnom kellett vele.

Ironikus, de talán a legtöbbet a tanfolyam után tanultam: szerettem volna megtartani a külföldi barátságaimat, és a fordító segítségével rengeteg új szót tanultam.

Milyen volt egy átlagos napod? És a hétvégék?

Korán keltünk (vagy nagyon későn feküdtünk), és az U2-es buszt mindig épphogy lekéstük a Brookes-ra menet. Az orosz diákok fegyelmezettebbek voltak, egy megállóval korábbról szálltak fel, így mire hozzánk ért, már „tele” volt. Amikor elértük időben, rohantunk a „menzára” a meal ticketekkel – mindenki kedvenc része, főleg mert a vezetők titokban Nutellát csempésztek be.

Ezután 3 órányi óra következett, majd az ebéd. Akinek délutáni intenzívje volt, azzal később találkoztunk, a többiek pedig a lounge-ban lógtak: hatalmas kék babzsákok, játékok, zene… Ha találkozol valakivel, aki 2012-ben Oxfordban volt EF-fel, kérd meg, hogy mutassa meg a Just Dance „Rasputin” koreográfiát.

Délután gyakran voltak szervezett programok – például a híres csónakázás hosszú rúddal, amit mi sosem tudtunk használni, így végül egy másik csónak húzott minket.

És aztán jöhetett az este. Az EF tematikus estek!
Fluoreszkáló festék mindenhol, álfazonok a vezetőktől, és a legjobb pillanat: amikor felcsendült az EF-dal (nálunk a „Nothing Really Matters”), és mindenki együtt táncolta az EF-dance-t.

A hétvégéken különleges programok voltak – városi játékok, londoni kirándulások. Emlékszem, hogy táncoltuk a Macarenát a Trafalgar téren, és hogy véletlenül összefutottam egy hírességgel (akit csak én ismertem fel).

Hogyan értékelnéd az élményt?

10/10. Ez az út formálta az életemet, és már nagyon fiatalon más perspektívát adott. Ennek köszönhetem azt is, hogy turizmust tanultam, és tudtam: olyan élményeket szeretnék tervezni másoknak, mint amilyet én kaptam.

Segített leküzdeni a félénkségemet és megtalálni önmagamat. Ha 15 évig ugyanazok vesznek körül, nehéz változni, mert félsz az ítélkezéstől. Oxfordban először éreztem magam szabadnak.

Mi az, amit sosem felejtesz el?

Hogy mennyire felszabadító érzés volt idegenek között is teljesen elfogadva lenni. Ez örökre bennem marad.

Miért csinálnád újra?

Mert teljesen más világ, mint amit otthon megszoktál. Három-négy hét, ami teljesen más rezgésen fut – pozitív, inspiráló, életre szóló. Mindenki ad valamit: nemcsak a nyelvtudást, hanem életleckéket is.

Mit mondanál annak, aki bizonytalan a nyári külföldi tanulással kapcsolatban?

Pont ezért kell belevágni. Ott, a helyszínen kezd minden értelmet nyerni.

Ha te is szeretnél Oxfordba utazni, nálunk minden korosztály talál programot – 8–18 éveseknek, 18–24 éves egyetemistáknak, és 25+ felnőtteknek, szakembereknek.