EF Stories: Daria Hollandiából az EF Tokióban

2014-ben kezdtem el Japán tanulmányokat tanulni a Leideni Egyetemen. Nagyon szerettem Japánt, de a nyelvvel alig volt tapasztalatom. Eleinte minden rendben volt, de két hónap után már tudtam, hogy a japánom nem elég jó ahhoz, hogy továbbmenjek a következő félévre. Abbahagytam a tanulmányaimat. Őszintén szólva nagyon rosszul esett feladni valamit, amiért ennyire lelkesedtem. Úgy döntöttem, hasznosan töltöm a felszabadult hónapokat. Tudtam, hogy fejlesztenem kell a nyelvtudásomat, ha a következő évben újra szeretném kezdeni a képzést.

Hogyan tovább?

Ekkor találtam meg egy EF-es brosúrát a régi papírok között. A szüleimmel megbeszélve elmentünk az EF amszterdami irodájába, és véletlenül kiderült, hogy egy volt évfolyamtársam néhány évvel korábban szintén Tokióba ment az EF-fel. Mindent elmesélt: az iskoláról, a szállásról és a japán mindennapokról.
Bumm! Eldöntöttem, hogy két hónapra teljesen egyedül elutazom Tokióba 東京, hogy nyelvtanfolyamon vegyek részt.

Irány Japán…

Japán 日本 minden volt, amit vártam – és még több. Már attól jobban kötődtem a nyelvhez és a kultúrához, hogy folyamatosan japánul beszélők vettek körül. A tanáraim fantasztikusak voltak, és angol nélkül is sok mindent meg tudtak értetni velünk. Az órák annyira élvezetesek voltak, hogy nem akartad kihagyni őket, és mindig maradt idő arra is, hogy a többi EF-es diákkal felfedezzük, mit kínál Japán.

Kalandjaim Japánban

Shinkansennel (szuperexpressz vonattal) utaztam Kiotóba 京都, ahol az EF munkatársai mindent megmutattak nekünk.
A kedvenc helyem a Nara-park volt, ahol a szelíd szarvasok saját maguktól odajöttek hozzád, és meghajoltak, ha kekszet szerettek volna. Még az állatok is udvariasak Japánban.

Japánban rengeteg tematikus kávézó van. A legfurcsább hely, ahol jártam, a Robot Café volt – robotokkal, táncosokkal és egy óriási kígyóval. Hogy hogyan függnek össze ezek a dolgok? Fogalmam sincs, de nagyon szórakoztató volt.

A Tokió-torony, az Ueno állatkert, a macskakávézó, a maid café… csak néhány hely azok közül, ahol jártam. És hidd el: ha egyszer megkóstolod a japán sushit vagy ramént, otthon soha többé nem fog ugyanúgy ízleni. Az étel Japánban egyszerűen egy másik szint.

Életem legjobb döntése

Bár nagyon féltem attól, hogy egy ilyen távoli országba utazzak, ahol senki sem érti a nyelvemet, és ahol nincs mellettem sem barát, sem család, egy másodpercig sem bántam meg. Ez az élmény megváltoztatta az életemet.

Annyit fejlődött a japánom, hogy ma már a Japán tanulmányok második évében járok, és megszereztem az alapdiplomámat is. Még mindig tartom a kapcsolatot az EF-es barátaimmal, és néhányan közülük meg is látogattak Hollandiában. A berlini repülőjegyemet is lefoglaltam már – meglátogatom az egyik EF-es szobatársamat.

Összességében: az az év, amikor abbahagytam az egyetemet, életem egyik legjobb éve lett.